+36 20 9377452

Bizonyára ezekben a napokban te is sokat gondolsz azokra, akik már nincsenenek velünk, az ősökre, akik nyomdokaiban haladunk.

A mai napon megemlékezünk róluk egy gyertya gyújtással vagy egéb szertartással. Én ma egy dobolós szertartáson voltam. Kértük a természeti erők segítségét az elengedéshez és kifejezésre juttattuk hálánkat a felmenőinknek, élőknek és a fizikai létből eltávozottaknak, akik által ma itt vagyunk.

Ez az időszak egyben az elengedés ideje is, és most nem csak az eltávozott szeretteinkre gondolok, hanem bármilyen emlék, csalódás, veszteség, negatív érzés elengedésére. Mindarra a tárgyra, érzésre és gondolatra ami már túlhaladott és nincs tovább helye az életünkben.

Közel 20 éves spirituális utam során rengeteg dolgot felfedeztem és megértettem befelé tekintéssel és a külvilág tapasztalása által. A vállalkozás az egyik legjobb személyiségfejlesztő „módszer”  hiszen tükröt mutat. Minden egyes nappal a vállalkozás újabb aspektusokból ad lehetőséget arra, hogy meglássam a saját „kicsiségemet”, a félelmeket. A sztorikat és hiedelmeket amikkel áltatom magam, hogy mit miért NEM teszek meg vagy nem sikerül.

A történetek valós oka mindig a múltban gyökerezik. Önmagunk felfedezésével egyre világosabbá válik, hogy mi az amit a felmenőink által tanultunk meg, a sok jót és számos tévhitet is, ami nem a saját tiszta igazságunkat tükrözi.

Azonban teljesen mindegy, hogy milyen tapasztalatokat éltünk át a gyerekkorban, vagy bármikor az életünk során ezek mind szükségesek voltak ahhoz, ahol épp most vagyunk.

A történtek, a belénk oltott gondolatok nem a szülők vagy nevelők kizárólagos hibája, mi pont ugyanannyira vagyunk részesei a kialakult sztoriknak. Ez a humán tapasztalás része.

A mi dolgunk az, hogy hálát adjunk az ŐSeinknek azért, hogy most itt vagyunk. Nem számít ők hogyan éltek, mit tartanak jónak vagy utasítanak el, és mit tanultunk általuk.

Mi lenne, ha úgy tekintenénk minden emberre, így a szülőkre, nagyszülőkre és további felmenőkre, hogy elismerjük az ő isteni természetüket és feltételezzük, hogy a lehető legjobbat tették, amit tehettek (a saját tudatosságuk szerint)?

Ha tudatosítjuk azt, hogy senki másnak nincs felettünk hatalma, senki más nem felelős az életünkért csak mi magunk, akkor visszanyerjük teremtő erőnket.

Igen, tudom ezt nem könnyű elfogadni és megemészteni.

Amikor ezt a szívünk legmélyén megértjük, igazán mély hálával és szeretettel tudunk tekinteni az előttünk járókra, hiszen nem következmények és áldozatok vagyunk, hanem társ-teremtők.

Tehát milyen tévhitet, érzést engedsz el, ami már csak visszahúz?